Olvasol te eleget? Szakirodalmak fontossága az internet korában?!
Van még értelme a szakirodalomnak?
Sokszor felmerül a kérdés magán és online beszélgetések közben, hogy van-e még értelme a szakirodalmaknak? A nyomdai költségek megemelkedtek, a gyűjtők már célirányosan kérdezhetnek, az AI fejlődik, sok mindent már egészen jól felismer, egyes kitüntetéseknek saját Wikipédia-oldaluk van. Mindemellett vannak tematikus gyűjtők, gyűjtemények, olyan felületek, szolgáltatók, akik már pár perc alatt megmondják, hogy valami gyűjteménybe való, vagy bizony “szemét”.
Mit adnak nekünk a szakirodalmak?
Merül fel a kérdés, hiszen egyre kevesebbet lapozgatunk, most már a sajtó és sok minden más is, köztük irodalmi munkák már csak online, digitálisan jelennek meg. Nos, a komplett történelmi háttér mellett bemutatják az eddig ismert típusokat, variációkat, fókuszban foglalkoznak kérdésekkel, de górcső alá veszik a másolatok világát is.
Online adatbázisokban számos hasznos anyag elérhető, de gyakran bővebb információk nélkül. A tér jellegéből fakadóan ezek leegyszerűsödnek arra a szintre, hogy a böngésző kezébe adják a választ, amit keres. Ez felhasználóbarát, így nyilván előnyt jelent, de a hozzáadott értéke kevés marad. Mindezek mellett az ilyen felületek előnye, hogy gyakran már utolsó ismert elkelési ár mellett támogatják meg a látogatót – ezzel segítve annak eldöntését, hogy mennyit lehet, érdemes megközelítőleg adni egy-egy darabért.
1. kép - Dr. Heinrich Doelhe - Die Orden und Ehrenzeichen das Grossdeutschen Reichs
Az első szakirodalomnak tekinthető könyv a témában, amelyet még 1943-ban jelentettek meg, benne a Nagynémet Birodalom elismeréseivel és hátterülkkel. Angol fordításban jelent meg egyedül.
Online tér: gyors, de felszínes?
Nyilvánvalóan az internet gyorsan elérhető, sokszor sajnos nem hivatkozott, nagy képanyaggal rendelkező, bárhol hasznosítható felületet nyújt. Valljuk be, egyikünk sem szeretne börzére vagy hagyatékokra járni egy csomagtartónyi könyvvel. Erre sem kapacitás, sem idő nincs. Hiszen nem mondhatjuk azt, hogy „várjon vissza, szaladok megnézni, hogy ez a Cholm pajzs, a gyűjtői közösség és kutatások jelenlegi állása szerint elfogadott, vagy már kiderült róla, hogy mégsem.”
Tehát az online forrás gyors, felhasználóbarát, külön idő- és energiaráfordítás nélkül használható, és sokszor már árat is tudunk társítani hozzá. Ugyanakkor ezek a felületek gyakran előfizetésesek – havi, éves vagy napi díjjal.
2. kép - A Stefan Temme által üzemeltetett EK1-DNA.DE oldal
Gyors, pontos, precíz, jól szerkesztett felület, gyors információszerzésre optimalizálva.
Drága könyvek – kis példányszámban
Természetesen voltak és vannak próbálkozások árkatalógusok és szakirodalmak terén, de valljuk be, ezeket nem tudjuk előkapni és válogatni, lapozgatni egy élesnek mondott helyzetben. Amikor, ha nem fizetünk, akkor megveszi helyettünk más. Sascha Weber – Die Medaille Winterschlacht im Osten 1941/42 (Ostmedaille) – Taschenausgabe remek példája a kis méretben kiadott szakirodalomnak, de ez csak egy a sok közül.Ezzel szemben a szakirodalom drága, sőt némely kiadványok egyenesen horrorisztikus árakat érnek el. Ilyen például Joe Rivett pártjelvényekkel foglalkozó munkája, amelyből láttunk elkelést szinte irreális áron – egy ismert online piactéren 1100 amerikai dollárért értékesítették.A könyvkiadás évek óta nagyon nehéz helyzettel néz szembe. A piac szűkül, az online kiadás veszélyes az egyszerű sokszorosítás okán, így kis példányszám esetén a nyomtatási költségek az egekbe szöknek. Emellett nem elhanyagolható, hogy ezek már nem azok a könyvek, amelyeket egy könyvtárból kikölcsönzünk – hiszen szűk rétegnek szólnak, és nem is szerzik be őket.
3. kép - Joe Rivett - The Party Badge
2013-ban elővételben még 100 amerikai dollárért árult, kis példányszámban megjelent, a napjainkig hiánypótló és egyetlen szakirodalom a német pártjelvények kapcsán.
A könyv mint önvédelem
Ettől függetlenül a könyv érték és hasznos eszköze a gyűjtőnek – egyfajta önvédelem és bizonyosság, a saját kutatásának gyökere. Enélkül nehéz bármerre elindulni – maximum szóbeszéd alapján lehet. Ezért nehéz néha elmondani, mi miért az, ami. Ha valami rosszul rögzült, vagy városi legenda alapján ragadt meg a gyűjtő fejében, az sokáig hibásan élhet tovább. Ilyenre lehet példa a keresztek lötyögő középrésze, a feltétlenül szükséges jelölések megléte és még sorolhatnánk, hány hasonló legenda kering a mai napig – nemcsak az idősebb, hanem a fiatalabb korosztály körében is. Még mindig a könyv mellett szól, hogy jobb esetben hivatkozik korábbi szakirodalomra, képi vagy hanganyagra, bármilyen történeti forrásra – amely a szakkönyvek megalkotásának feltétele kell legyen. Mert természetes, hogy állítunk valamit – de azt is meg kell tudjuk mondani, hogy mi alapján jutottunk az adott következtetésre.
4. kép - Sallay Gergely Pál - Seregszemle fémben, zománcban - A m. kir. Honvédség és a Leventemozgalom jelvényei 1938-1945
Talán az egyik személyes kedvencem magyar témában. Kiadása óta is egyedülálló a benne feldolgozott tárgyanyag részletessége és képi anyaga.
A szakirodalom és a frissülés dilemmája
És megint visszakanyarodunk egy problémához, amely egy kutatói és emellett felhasználói szintű problémát is hordoz magában. A könyv a megírásának és kiadásának pillanatában tükröz egy összképet a kutatás adott, pillanatnyi állapotáról – arról, hogy a mű készítője és a vele kapcsolatban állók milyen ismeretekkel rendelkeznek. Ez az állapot már nem sokkal később is változhat. A szakirodalom nehezen frissíthető, rugalmatlan. Az online tér – akár egy PDF formájában – viszont gyorsabban módosítható. Nem kell tartalékkötet, pótkiadás. Ez azonban a felhasználó számára is veszélyes lehet: hiszen ahogy Sascha Weber könyve változott a Gyalogsági Rohamjelvények kapcsán, vagy Philippe de Bock munkái a Páncélos Támadási Jelvényekről – úgy más kiadványok is frissülnek. Ezért az olvasónak is naprakésznek kell lennie, tudnia kell, hogy mi a legfrissebb kiadás és milyen változások történtek azóta.
5. kép - Philippe de Bock - The German Panzer Assault Badge of World War II
A mostanra második, átdolgozott kiadást is megélt mű teljes terjedelmében foglalkozik a német páncélos jelvényekkel, borsos ára ellenére kijelenthető, hogy alap szakirodalma a jelvényt gyűjtők számára.
Könyvet venni kell, érdemes és hasznos
Még ha néha nyűgös is. A könyvvel támogatjuk a kutatót, a gyűjtési területet. Ki tudjuk alakítani azt a bizalmi teret, ahol felelősségteljesen és fenntarthatóan gyarapíthatjuk gyűjteményeinket. Segít eligazodni bármely gyűjtési terület útvesztőiben. A hivatkozáslisták segítenek megismerni, milyen irodalmi háttérre támaszkodott a kutató, mennyire olvasott a témában, és mit használt fel ezekből a gyakorlatban is. Ez a rövid írás most főleg a második világháborúra fókuszál, de egyaránt igaz ez bármely korszak, gyűjtési terület irodalmára, gyűjtői, vagy árverési katalógusára, kutatói segédanyagra.
Ne felejtsük el valahol maga a gyűjtő is kutató, de ha mást nem érték és információőrző, amelyek kutatási alapanyagok. Sokszor komplett publikációk születnek gyűjtemények feldolgozásából.
Zárógondolat
Akár könyv, akár online forrás – a tájékozottság, a kritikus gondolkodás és a közösségi párbeszéd visz előre.
A gyűjtés nemcsak tárgyakat, hanem tudást is jelent – és ez az, amit a legnehezebb pótolni.
Egy nap talán tényleg eltűnnek a mai értelemben vett könyvek – és múzeumi tárgyként nézünk majd rájuk. Ahogy ma az agyagtáblákra, papiruszokra vagy kódexekre.
De addig is: olvassunk, hivatkozzunk, kérdezzünk, vitatkozzunk – és gyűjtsünk tudatosan!
Kapcsolódó tartalmak
