Német Lovasjelvény Bronz fokozata - Das Reiterabzeichen in Bronze - "L. Christian Lauer"

Német lovasjelvény: Das Reiterabzeichen. 1930-ban a Német Melegvérű Ló Tenyésztők Szövetsége bronz-, ezüst- és aranyfokozatú lovasjelvényt, Das Reiterabzeichen-t hozott létre, hogy ösztönözze a lovas ismeretek és a lovaglási készségek fejlesztését. A bronz- és ezüstfokozatot azután adományozták, hogy a jelölt bizonyította lovas tudását és a lovaglás elméletéről, anatómiájáról és a lóápolásról szóló ismereteit. Mivel a hadsereg volt az ország legnagyobb lovas szervezete, a század- vagy egységparancsnokok, azaz a lovassági mesterek (Rittmeisters) és tüzérkapitányok voltak felhatalmazva arra, hogy civileknek és katonáknak is levezessék a vizsgákat és átadják a jelvényeket. Klaus Richter, a német lovassági történész szerint a hadsereg kevéssé használta ezeket a jelvényeket. Ennek oka lehetett az is, hogy ugyanebben az időszakban a hadsereg jelentős létszámnövekedési és modernizációs programot hajtott végre, amelyet a nemzetiszocialista vezetőség tagjai ösztönöztek. Az is lehetséges, hogy a hivatásos katonák, mint professzionális lovasok, nem láttak szükségét annak, hogy egy jelvény is jelezze azt, amit már a képzettségük és szolgálati águk is kifejezett. Talán az is hozzájárulhatott, hogy a lovasok és lovas tüzérek méltóságán alulinak érezték a jelvények megszerzését és viselését. Mivel eredetileg polgári sportdíjként fogalmazták meg, még mielőtt a nemzetiszocialisták hatalomra kerültek volna, ez volt az egyik olyan német katonai minősítési jelvény az 1933-1945 közötti időszakban, amely nem tartalmazott katonai motívumot vagy horogkeresztet. A modern lovasjelvényt továbbra is a Német Lovas Szövetség (Deutsche Reiterliche Vereinigung) adja ki és szigorú kritériumok teljesítésével lehet megszerezni, amelyeket egy hivatalos minősítő bírál el. A jelvény ugyanúgy néz ki, mint a második világháború előtti és alatti verziója. A réz szintű, IV. szintű modern jelvényt kezdő lovasoknak ítélik oda, és elsősorban motivációs eszközként használják, hogy fenntartsák az érdeklődést a lovaglás iránt. A bronz és magasabb szintek követelményei szigorúbbak. Például a bronz szint elnyeréséhez sikeresen kell teljesíteni egy USD F szint 2 díjlovagló tesztet, valamint egy ugrópályát, ahol az ugrások és ugráskombinációk magassága elérheti a 120 centimétert. Emellett van egy írásbeli és szóbeli vizsga is a lóápolás témakörében. A lovas tevékenységek ilyen szintű szabályozásának Németországban nincs párja az Egyesült Államokban. Az ellenőrzés sok része, különösen a tenyésztés és állatmenedzsment terén, ellentétes az amerikai szabadpiaci és egyéni választási elvekkel. Azonban a nemzeti szintű szabványok létrehozása a lovaglás és lóápolás terén lehetővé teszi, hogy az oktatókat, az egyéni képességeket, valamint az istállókat és képzési létesítményeket is értékelni lehessen. Emellett olyan nemzeti mércét biztosít, amelyhez az amatőr lovasok is viszonyíthatják magukat, és amely felé törekedhetnek lovas tudásuk fejlesztése érdekében. Az Egyesült Államokban talán csak a Pony Club standardok hasonlíthatók ehhez.