Leírás
Nagyon szép állapotú, feltehetően hordott, viselt hegyivadász jelvény. Anyaghasználata és megjelenése jól tükrözi a korabeli gyártástechnológiát, minden részletében elfogadható, mint 1945 előtti, a második világháborúhoz köthető darab.
Anyaga nem mágnesezhető fémötvözet, a rátétes középrész aranyozott kivitelű, amelyen helyenként természetes kopás figyelhető meg. A koszorú felülete egységes tónusú, enyhén oxidált, kifejezetten esztétikus, „őszinte” megjelenést ad.
A hátoldalon a rögzítőelemek hiányoznak, a rögzítési pontok azonban jól azonosíthatók. A felületen kisebb használati nyomok, pontszerű elszíneződések és oxidáció figyelhető meg, amelyek a darab korával és viselésével összhangban állnak.
Összességében egy tisztításmentes, eredeti felületű, viselt állapotú példány, gyártójelzés nélkül.
Rövid háttértörténet
A havasi gyopár (Edelweiss) jelvény a hegyivadász csapatok egyik legismertebb és legkarakteresebb azonosítója volt, amely egyszerre hordozott hagyományt, harctéri tapasztalatot és erős szimbolikus tartalmat. Viselését a német szárazföldi haderő főparancsnoksága (Oberkommando des Heeres – OKH) 1939. május 2-án szabályozta, lehetővé téve, hogy a hegyivadász alakulatok állománya egy megkülönböztető Edelweiss jelvényt viseljen egyenruháján és fejfedőjén.
A jelvény eredete azonban jóval korábbra nyúlik vissza. Az Edelweiss motívumot már 1907-ben bevezette I. Ferenc József az Osztrák–Magyar Monarchia alpesi csapatai számára, mint a magashegyi szolgálat és a bátorság jelképe. Ezt a hagyományt vették át a német csapatok is, amikor az első világháború során, 1915-ben az Edelweiss viselését kitüntető jelleggel engedélyezték az alpesi hadviselésben részt vevő egységek számára.
A második világháború időszakában a jelvény több kivitelben létezett, igazodva a különböző viselési módokhoz. A textil változatot a zubbony jobb felső karján hordták, míg a fémből készült példányok a fejfedőkön kaptak helyet: a szár nélküli kivitel a tányérsapkán, a nemzeti sas és a kokárda között, míg a száras változat a hegyivadász sapka bal oldalán volt viselendő.
Érdekes szabályozási részlet, hogy eredetileg a jelvény viselését az adott alakulathoz kötötték, és elvileg el kellett távolítani, ha a katona más egységhez került. Ez a gyakorlat azonban nem bizonyult tarthatónak, és 1944. november 12-én módosították az előírást: azok a katonák, akik tényleges harctéri szolgálatot teljesítettek hegyivadászként, a későbbiekben is viselhették az Edelweisst, függetlenül további beosztásuktól.
Maga a havasi gyopár (Edelweiss) – latin nevén Leontopodium alpinum – a magashegységek ritka, nehezen megközelíthető területein él, jellemzően sziklás, mészköves környezetben, jelentős magasságban. Ez a természetes élőhely tette különösen alkalmassá arra, hogy a hegyivadász csapatok jelképévé váljon, hiszen ugyanazokat a tulajdonságokat testesíti meg: kitartás, alkalmazkodóképesség és a nehéz körülmények közötti helytállás.
Az Edelweiss jelvény így nem csupán egy egyszerű azonosító elem volt, hanem egy olyan hagyományokon alapuló szimbólum, amely a hegyivadász szolgálat presztízsét és sajátos harcmodorát is kifejezte.
Paraméterek
| Ország | Németország |
| Időszak | II. Világháború |
| Típus | Sapkajelvény |
