Leírás
Viseltes, erősen patinásodott állapotú bronz fokozatú példány. Alapanyaga alumínium. Tisztítva nem volt, nem úgy, mint piacon keringő társainak nagy része.
Vonatkozó szakirodalmakban és nemzetközi elismert fórumokon is leellenőrizhető garantáltan eredeti darab!
Jelöletlen, ismeretlen gyártó
Rövid háttértörténet:
Az ügyességi jelvények új rendszerének részletes kidolgozására végül 1944-ig kellett várni, a jelvények végleges és hivatalos rendszeresítésére azonban a háború végéig sem került sor, csak az ügyességi jelvények adományozását szabályozó utasítás tervezete jelent meg a Honvédelmi Minisztérium kiadásában.137 Az utasítás az ügyességi jelvények formáját, kiérdemlési feltételeit, adományozását és viselését szabályozta. Célja „az elavult jelvények megszűntetése, a kiképzés, valamint a csapatok kívánalmai szerint újak rendszeresítése” volt
– a fegyvernemek sajátosságainak, a szabályzatok módosításainak, a hadrendfejlesztésnek és az átszervezéseknek figyelembe vételével.138 Az utasítás nyolcféle ügyességi- és négyféle sportügyességi jelvény rendszeresítéséről adott számot (utóbbiak ekkor már több mint két éve léteztek – lásd a sportügyességi jelvényekről szóló fejezetet), míg a korábban elnyert (régi) ügyességi jelvények kihordási határidejét 1944. október 1-ben jelölte meg.139 Az új ügyességi jelvények alumíniumból készültek, amely a háborús nyersanyaghiányra vezethető vissza.
Az utasítástervezetben foglaltakról képes beszámolót közölt a Magyar Katonaújság 1944. június 10-i száma, amely arra enged következtetni, hogy a tervezet 1944 tavaszára készült el, illetve akkor adták ki.140 (A Honvédelmi Minisztérium füzetformátumú kiadványán csak az év volt feltüntetve.)
Az egyszerűsített rendszer egyik új eleme az – elvileg – évente adományozásra kerülő, vándordíj jellegű „legjobb alosztály” jelvény volt, amelyet a harckiképzésben, a fegyverek és harceszközök ismeretében, illetve kezelésében, valamint az alaki- és sportkiképzésben az egyes alakulatokon belül legjobb eredményt felmutató alosztályok nyerhettek el. (A tervek szerint az a nyertes alosztály, amely a maga alakulatában a következő évben nem maradt volna első, a jelvényeket az új nyertes alosztálynak kellett volna, hogy átadja.) A jelvényt az alosztály minden legénységi állományú tagja viselhette – hajtókaszínű posztó alátéten. Az alosztálykörlet díszítésére nagyméretű változata is rendszeresítésre került – ezt vehette volna át jelképesen az új nyertes alosztály.141
A rohamjelvényt a rohamtanfolyam vagy a páncélromboló tanfolyam kiváló elvégzéséért adományozták.
A „mesterlövész jelvény egyéni fegyverek részére” adományozható volt annak, aki puskával, géppisztollyal, vagy pisztollyal, míg a „mesterlövész jelvény rajfegyverek részére” annak, aki golyószóróval, géppuskával, nehézpuskával, gránátvetővel, páncéltörő ágyúval vagy légvédelmi géppuskával a lőkiképzési szabályzat követelményeinek kiválóan megfelelt.
A mesterirányzó jelvényt megkaphatta, aki az aknavető és lövegirányzó részére megszabott követelményeknek kiválóan megfelelt.
A mester-tűzvezető jelvényt elnyerhették azok a raj-, félszakasz- és szakaszparancsnokok, akik a lőkiképzési szabályzat tűzvezetői követelményeinek kiválóan megfeleltek. (A tűzfegyverek kezelőinek és tűzvezetőinek, valamint a rohamjelvény birtokosainak megkülönböztetésére a fémjelvény mellett bojtjelvény is szolgált, amely a bal válltól a zubbony második gombjáig húzódott.)
A páncéljármű-vezető jelvényt megkaphatta, aki a hozzá beosztott páncéljárművet kiválóan vezette, illetve a csapattesténél és a honvédségnél rendszeresített gépjárműveket vezetni és kezelni tudta, s a kiképzési év során a gépjármű karbantartását kifogástalanul végezte.
A mesterügyességi jelvény azonos külalakban készült valamennyi fegyvernem részére. (Az általános jellegű jelvény bevezetésével bizonyára az 1920-tól érvényben lévő ügyességi jelvénycsalád kiterjedtségét kívánták ésszerűsíteni.) A jelvény alsó ívét határoló szalagra annak a kiképzési ágnak a nevét kellett bevésetni, amelynek feltételei alapján a tulajdonos kiérdemelte a jelvényt.
Az ügyességi jelvényekkel jutalmazottak számára előléptetési elsőbbséget, hosszabb kimaradást és szabadságot, valamint pénzjutalmat (az első odaítélés alkalmával 5, a második, végleges odaítélés alkalmával 10 pengőt) biztosítottak, nevük pedig megjelent a körlet faliújságján. A jelvényeket az alosztályparancsnok vagy versenybizottság javaslata alapján a csapatparancsnok ítélhette oda, elnyerhették a tisztképző iskolák növendékei és akadémikusai, minden legénységi állományú katona és a csendőr zászlóaljhoz besorozott pótcsendőrök. A végleg elnyert jelvényeket a katona leszerelése után is megtarthatta, ám a polgári ruhán csak ünnepélyes alkalmakkor lehetett viselni. A hadapródiskolák és katonai akadémiák növendékei és akadémikusai csak felavatásukig viselhették a végleg elnyert jelvényeket, tisztté (tiszthelyettessé) avatásuk után megtarthatták, de nem hordhatták azokat.
Elméletileg egyszerre több ügyességi jelvényt is lehetett viselni – meghatározott értéksorrend szerint. Első helyre sorolt a „legjobb alosztály” jelvény, ezt követte a rohamjelvény, a mesterlövész jelvény egyéni fegyverek részére, a mesterlövész jelvény rajfegyverek részére, a mesterirányzó jelvény, a mester-tűzvezető jelvény, a páncéljármű- vezető jelvény, majd a mesterügyességi jelvény. A jelvényeket minden kiképzési évben ki kellett érdemelni.
A jelvényekhez igazolvány tartozott, amelyet a jelvény adományozásával egyidejűleg kellett a jutalmazottaknak kiadni.
( Sallay Gergely 2008-as Doktori (Phd.) értekezéséből )
Paraméterek
| Ország | Magyarország |
| Időszak | II. Világháború |
| Gyártó | Ismeretlen |
| Típus | Ügyességi jelvény |