Horvát Usztasa Sebesülési Érem - Ranjenička Kolajna

A Sebesülési Érem (Ranjenička kolajna) a Független Horvát Állam nevéhez fűződik, amelyeket az ellenséggel folytatott küzdelmek során sérüléseket elszenvedők számára alapítottak.

Összesen nyolc fokozata létezett. Az arany fokozatokra a legalább 61%-ban rokkantságot, még a mindössze 60%-os rokkantságságot szerzők a vas fokozatú elismerésre voltak jogosultak. A sebesülések számát 1 és 3 között sávokkal, 3 felett pedig a szalagra helyezett koszorúval jelölték. Mivel az elismerést 1943 közepén alapítják, így 1944. június 30. között mindössze 6.525 adományozás történt.

A Független Horvát Állam vagy Független Horvátország (horvátul Nezavisna Država Hrvatska, NDH) a tengelyhatalmak által megszállt Jugoszláv Királyság területén, német és olasz támogatással létrejött bábállam volt a második világháború ideje alatt. Az NDH-t a tengelyhatalmak Jugoszlávia megtámadását követően, 1941. április 10-én a hozták létre. Az 1941. május 19-ei római egyezménnyel egészen az 1943. szeptember 8-i olasz kapitulációig, az ország technikailag monarchiaként és olasz protekturátusként létezett, ám a királyjelölt Spoleto-Aostai Aimone herceg elutasította a királyi címet. Tulajdonképpen, az országot ténylegesen a fasiszta Usztasa mozgalom és annak vezére, Ante Pavelić irányította, amiért viszonzásul, az állam elsődlegesen német befolyás alatt állt. Fennállásának első két évében 1943-ig, az NDH területe egyaránt Németország és Olaszország közbirtokát, valamint a közvetlenül annektált Közép-Dalmácia – az olasz irredentizmussal összhangban – Olaszország területét képezte. A fasiszta vezér, Benito Mussolini bukásával, 1943-ban az olasz befolyás összeomlott és egyedül a német hatás érvényesült 1945-ig. Az NDH vezetősége faji ellenségként tekintett az országban élő zsidókra, romákra és szerbekre.

Az állam a tengelyhatalmi erők kiűzésével, a háború végén megszűnt.